Drótszőrű német vizsla

Drótszőrű német vizsla fajtatörténetedrot

                                

Németországban a technikai forradalmat követően az angol vizslák tenyésztéseredményeit felhasználva mindenes, lövés előtti és lövés utáni, valamint a legtöbb vadászati módra alkalmazható vadászkutyát kívántak kitenyészteni. A XVIII. század előtti területenként kis egyedszámú ősi fajtákat külső és belső tulajdonságaik alapján a XIX. századra átrostálták, és csak a legalkalmasabbak meghagyásával a fajtaszámot drasztikusan lecsökkentették. A letisztult korai német vizslafajtát Solms herceg irányelveit követve a „Jót és szépet a vadászat számára! A teljesítménnyel a típushoz.” a poodli, a pointer és a szettereket, valamint kontinentális vizslák és hegyi pásztorkutyafajták bevonásával formálták. 

A fajtakialakulásának kezdetekor, a XIX. szád elején a rövidszőrű német vizsla almokban időről-időre megjelentek durvább-, vagy hosszabb szőrű utódok. Az utódokat szőrminőségre szétválasztották, és szőrváltozatok szerint egymással párosítva A XIX. század végére, a XX. század elejére a griffon és a pudelpointer felhasználásával tovább nemesítették, és ezzel megteremtették az önálló drótszőrű német vizslafajtát. Amíg a könnyebb testalkatú rövidszőrű német vizslát alapvetően a síkterületű, gyors mezei munkára, addig a robusztusabb drótszőrű német vizslát a viszonylag lassabb mozgást igénylő hegyes-völgyes erdei, vagy a mocsaras, nádi kereső munkára specializálták.

A drótszőrű német vizslát nehéz vadászati körülményekre, mint a zord időjárásra vagy az élessziklás területek, a szúrós tüskés és tövises sűrűerdős növényzetre, illetve a jéghideg vízű, gyorsfolyású patakos területekre szánták. Ám a mindennapi munka során a rövid és drótszőrű fajtakülönbségeket kevésbé érzékeljük. A német vizslafajták munkájában, felhasználási területében nagy az átjárhatóság. A drótszőrű német vizsla a viszonylag lassabb mozgásával éppen olyan kitűnő kereső, illetve vadmegálló mezei munkát végez, mint ahogy a rövidszőrű német vizsla kitűnő erdei munkát. 

A drótszőrű német vizsla könnyen kezelhető, kapcsolattartó, miközben megbízhatóságban, fáradhatatlanságban és szenvedélyben kitűnő. A fajta mozgásigényét rendszeres vadászati feladatok gyakorlásával, munkával elégíthetjük ki. A fajta öröklött tulajdonságai: a vadmegállási képesség, a vízszeretet, a vad birtoklási vágy, a csapázási hajlam, a bátorság és nem utolsó sorban a kitűnő orr használat. A német vizslafajtákat a velük született intelligenciájuk, a temperamentumuk, jó idegrendszerük, tanulékonyságuk könnyen átsegíti a vadászat váratlan akadályain. 

A Drótszőrű német vizsla a vezetőjével kapcsolattartó, más fajtákkal szemben nem agresszív, otthon és a munkában nyugodt kiegyensúlyozott, család és gyerekszerető. Mind emellett a tartása következetes, hozzáértő vezetőt és rendszeres együttlétet, elegendő mozgást igényel. Tenyésztésbe vételének feltételei a diszplázia szűrés: könyök, váll és csípő ízület hármas mentessége, valamint a tenyészszemle, a képesség-, illetve az őszi tenyészvizsga. A meleg nyúlnyom követése a Hegawald vizsgára való nevezés egyik feltétele.

Bátori Szabolcs

 

Drótszőrű német vizsla standard

FCI STANDARD 98/2. 2. 199  
(fajta leírás)  
Fajtagazda: Németország  
A fajta használhatósága, rendeltetése: Sokoldalú, mindenes vadászkutya 
Besorolása: FCI VII. fajtacsoport, álló kutya, kontinentális vizsla teljesítményvizsgával.  

A FAJTA KIALAKULÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE:  

Durvaszőrű vizsla, amelyet a XIX. Század végén Hegewald irányításával, Solms herceg célmeg­határozása lapján – teljesítménnyel a típushoz – tenyésztettek, következetes tenyésztői szabadság­ban, az akkor rendelkezésre álló anyag felhasználásával, (pudelpointer, griffon, német szálkásszőrű) a rövidszőrű német vizsla bevonásával, rövid idő alatt egy használati vizslát állítottak elő, amely ellenálló szőrzettel és sokoldalúsággal a vadászat minden módjához alkalmasnak tűnt. Ezekkel a tu­lajdonságokkal, a drótszőrű német vizsla néhány év alatt kedvelt vadászkutya lett, Németországban és a világ sok más területén.  

Általános megjelenés: Nemes megjelenésű, kemény, durva, a bőrt védő szőrzettel, figyelemre méltó energikus megjelenéssel. Mozgása legyen erőtől duzzadó, térölelő, harmonikus. Viselkedése, ke­mény, öntudatos, kiegyensúlyozott, félelem nélküli, lövésre nem érzékeny, nem félő, nem agresszív.  

Méretarányok: A törzshosszúság és a marmagasság lehetőleg azonos legyen. A törzshossz a marma­gasságot 3 cm-rel meghaladhatja.  

IDEGRENDSZER:  

Magabiztos, kiegyensúlyozott, ne féljen élő vadtól, a külső környezettől, de nem legyen agresszív.  

FEJ:

A testméretnek és az ivarnak megfelelő. A fej vonalai (koponya, orrhát) előrefelé enyhén szét­nyílóak.  

KOPONYA:  

Kissé lapos, oldalnézetben enyhén boltozott, mérsékelten széles, a szemöldökívek kifejezettek.  

STOP: Kifejezett, határozottan felismerhető.  

ORR: Szőrszínnek megfelelő, jól pigmentált, tág orrnyílások.  

ARCORRI RÉSZ:  

/Fang/ Erőteljes hosszú, széles, enyhe kosorr, vastag ajkak, az álcsontra szorosan fekvő, a szőrszín­nek megfelelő pigmentáció.  

FOGAZAT:  

Erős, jól fejlett fogak, erős álcsontok, teljes fogazat, 42 fogból álló teljes fogazat, korrekt ollós harapás.  

SZEM:  

Sötét szemszín, sem túl mélyen ülő, sem pedig dülledt szemgolyó, élénk tekintettel. Szorosan a szem­golyóhoz simuló, jól pigmentált szemhéjak.  

FÜLEK: Közepes nagyságú, magasan, szélesen tűzött, nem ráncosodó.  

NYAK: Középhosszú, erőteljesen jól izmolt, enyhen ívelt nyakvonal, száraz, lebernyeg nélkül.  

A TEST:  

Felső vonal: Egyenes, hátrafelé enyhén lejt.  

Mar: Kifejezett.  

Hát: Feszes, jól izmolt. 

Ágyék: Rövid, széles, enyhén lejtő, jól izmolt.  

Mellkas: Széles, mély, erőteljes fronttal, boltozott bordákkal, jól hátranyúló szegycsonttal.  

Alsó vonal: Elegáns ívben hátrafelé enyhén felhúzva, száraz.  

Farok: A hátvonalat követve, vízszintesen, vagy enyhén felhúzva tartja, de nem meredeken felfele. Nem túl vastag, sem vékony, a vadászathoz célszerűen kurtítva. Azokban az országokban, ahol kur­títási tilalom van, egészben meghagyható, ilyenkor az ugróizületig érjen és enyhén kard- formában hordja.  

VÉGTAGOK:  

Elülső végtagok: Elölről nézve, egyenes, függőlegesen párhuzamosan állnak. Oldalról nézve vállban jól testhez simulnak. A talajtól számítva a könyökig legyen lehetőleg egyenlő hosszúságú, a könyök­től a mar felső széléig tartó hosszúsággal.  

Vállak: Ferdén hátrafelé dőlő, jól izmolt lapocka, a felkarhoz jól szögellt.  

Könyök: Testhez simuló, sem lefelé, sem kifelé forduló. Alkarhoz jó szögellt.  

Alkar: Száraz és függőlegesen álló, erős csontok.  

Csüdízület/Lábtőízület: Erőteljes  

Lábközép: Kisse előredőlő.  

Mancsok: Kerek, vagy ovális alakú, jól zárt erős, ellenálló, jól pigmentált karmok. Az ujjak párhu­zamosan állnak, álló helyzetben és járás közben a mancsok sem kifelé, sem befelé nem fordulnak.  

HÁTULSÓ VÉGTAGOK:  

Általában: Hátulról nézve egyenesek és párhuzamosan állnak. Jó szögellés a térdizület és az ug­róizületnek. Erős csontok.  

Comb: Hosszú, széles és jól izmolt, jó szögellés a medencecsonthoz.  

Térd: Erőteljes, jó szögellés a combcsonthoz.  

Alsó lábszár: hosszú, jól izmolt, erős mancsok.  

Ugróizület: Erőteljes.  

Mancsok: Oválisan kerek, zárt ujjak és erős, ellenálló, jól pigmentált karmok.  

JÁRÓSZERKEZET: Jól előrenyúló lépéshossz és toló erő. Elülső és hátulsó végtagok párhuzamosak, egyenesek. Feszes tartás.  

BŐR: Feszes, ráncképződés nélküli.  

SZŐRZET:  

A szőrzet minősége szerkezete: Drótos, kemény, testhez simuló, és sűrű. A fedőszőr 2-4 cm hosszú, sűrű, víztaszító, gyapjas aljszőrrel. A testformákat a hosszabb szőr ne takarja el. A keménysége és sűrűsége nyújtson jó védelmet az időjárási viszonyok ellen és védjen a sérülésektől. A lábak alsó részén, a mellkas alsó részén rövidebb, és sűrűbb legyen. A fejen és a füleken rövidebb, de legyen puha. Hangsúlyos szemöldök és erőteljes, nem túl hosszú, keményszőrű szakáll és szemöldökszőr növelik az energikus tekintetet.  

SZÍN:  

barna spriccelt  

fekete spriccelt foltokkal, vagy foltok nélkül  

Egyszínű barna fehér mellfolttal, vagy anélkül  

Más szín nem engedélyezett (pl.: egyszínű fekete)  

NAGYSÁG:  

Kan: 61-68 cm
Szuka: 57-64 cm  

HIBÁK:  

Minden eltérés a fenti méretektől hibának tekintendő, amely elbírálása viszonyítva a hibátlanhoz képest, annak mértéke szerint elbírálandó.  

SÚLYOS HIBÁK:  

·         Rövid, keskeny elhegyesedő fang  

·         Gyenge fogazat

·         Harapófogó harapás (részben harapófogó is)

·         Laza szemhéjak

·         Süllyedt, vagy pontyhát

·         Túlnőtt far

·         Túl rövid szegycsont

·         Erősen kifelé, vagy befelé forduló könyök

·         Tehénállás, hordóállás, szűk állás menet közben, vagy állásban

·         Tartós poroszkálás

·         Meredek szögellés

·         Vékony puha szőr, aljszőrzet hiánya.  

KIZÁRÓ HIBÁK:  

·         Idegrendszeri gyengeség, főleg vadtól és lövéstől való félelem, agresszivitás, gyenge idegrendszer, félelmében támadó

·         Előre és hátraharapás, keresztharapás

·         2 db-nál több fog hiányzik

·         Különböző szemszín, befelé vagy kifelé forduló szemhéjak /entropium, ektropium/ 

·         Herehiány

·         Megtört farok

·         Pigment hibák

·         egymástó1 eltérő szemszín

·         Kanoknak két jól tapintható herének kell lenni.  

STANDARD MAGYARÁZAT  

– Mi is a Standard? Egy leírás, mely mindenki számára egyértelműen definiálja az ideális felépí­tésű drótszőrű német vizsla ismérveit. A fajtagazda országban (esetünkben Németország) fektetik le és az FCI (Fédération Cynologique Internationale) felülvizsgálata után, minden FCI tagország­ra kötelező jellegű a használata. A leírat, egy útmutató a tenyésztési célok megvalósításához, ami nem más, mint: egy mentálisan stabil, jó munkaképességű, nemes megjelenésű, közepes termetű, harmonikus felépítésű, védelmet nyújtó durva szőrzettel rendelkező - az őseink által megfogalmazott kritériumoknak eleget tevő - sokoldalú vadászati tevékenység elvégzésére képes egyed legyen. Az értékelés célja, hogy a vizsgált egyed milyen mértékben tér el az ideálistól.  

– Jó munkaképesség, stabil idegrendszer, felépítés, egészség. E négyes fogalomkör elválaszthatatlan egymástól. Ugyanis, ezen ideálhoz közelítő kutyáktól várhatjuk el a mind testileg, mind mentálisan megterhelő munkafeladatok elvégzését sokszor egész naposra nyúló vadászataink során. A drótsző­rű német vizsla azért tarthatta meg ezen jó tulajdonságait, mert a vadászat számára tenyésztették ki - erre a feladatkörre meg is kell tartanunk. Amíg nem válik a divat martalékává, esélyünk marad fenntartani jó tulajdonságait.  

– Általános megjelenése: Nemes megjelenésű, durva szőrzet védi az egész testet, figyelmes, tekintete energiát sugalló. Erős, mozgása harmonikus, térölelő és folyamatos.  

– Idegrendszer: Magabiztos kiegyensúlyozott, ne féljen élő vadtól, a külső környezettől, de agresszív ne legyen se emberrel, se kutyákkal szemben.  

– Feje legyen nemes, száraz a testméretéhez arányos, nemi jellegnek megfelelő. Figyelmes energiát sugárzó nem túl mélyen ülő szemekkel. Hosszú, erős állkapoccsal és fanggal, enyhe kosorral. Ki­fejezett szemöldökkel, lehetőleg kemény, nem túl hosszú szakállal. Erős állkapocs és állcsont, 42 fogból álló teljes fogazat, korrekt ollós harapás.  

TESTFELÉPÍTÉS:  

Szőrzet: Kemény, drótos, testhez simuló és sűrű. A fedőszőr kb. 2-4 cm hosszú. Sűrű, víztaszító aljszőrzet kívánatos. A hosszabb szőrzet nem takarhatja el a test körvonalait. A keménysége és sű­rűsége lehetőleg jó védelmet nyújtson az időjárás viszontagságai és a sérülések ellen. A lábak alsó felén és a has tájékán legyen a szőr rövidebb, de ugyanakkor sűrű, fejen és a füleken rövidebb ám egyúttal sűrűbb, de nem puhább szőrzettel fedett. Kifejezett szemöldök és egy erőteljes, de nem nagyon hosszú ám meglehetősen kemény szakáll növeli az energikus arckifejezést. 

HIÁNYOSSÁGOK:  

A szépség hibák nem befolyásolják a kutya teljesítményét és a munkáját.  

·         Kissé laposabb stop

·         Túl hosszú vagy széles fülek  

·         Hiányzó vagy túl kevés szemöldök  

HIBÁK:  

·         A teljesítményre és a munkára kisebb mértékű ráhatással bíró eltérések.  

·         Kisebb eltérések a nemi jellegben, például kissé erősebb felépítésű szuka  

·         Rövid fang: az ideálishoz képest a koponya és arcorri rész közötti arányok kissé eltolódnak. Az arcorri rész rövidül.  

·         Harapófogó harapás, más néven tétre harapás, amikor az alsó és a felső metszőfogak rágófelüle­tekkel találkoznak. Részleges tétre harapás is ugyanolyan hibának minősül.  

·         Világos színű szemek: Törekedni kell a sötétbarna szemszínhez közelíteni, azonban a pigmentáci­óval harmonizáló világosabb árnyalatú szemszín nem minősül hibának. Azonban a világossárga (ra­gadozómadár-szem) nem kívánatos.

·         Felhúzott ágyék: agár vagy pointer ágyék, túlzottan felhúzódó alsó vonal.

·         Túlfeszített idegrendszer: túlzottan feszült, nyugtalan egyed.

·         Csapott és/vagy rövid far: a hátulsóvégtag nem tud elég tolóerő kifejteni.

·         Lapos mellkas, vagy nem megfelelően ívelt bordák: Sekélyes, nem elég dongás bordakosár.

·         Meredek szögellés a végtagokon: A lapocka és a felkarcsont, vagy a medence öv és a lábszárcsont az ideálistól eltérően túlságosan nyitott szöget zár be.

·         Szakaszosan (időnként visszatérő) poroszkáló járásmód.  

SÚLYOS HIBÁK:  

·         Komolyabb eltérés a fajta standardtól. Erősen befolyásolja az egyed teljesítményét. 

·         Hiba a nemi típusban: az egyedről nem eldönthető anatómiája alapján a egyed ivara. (Túl kanos szuka, túl szukás kan)

·         Túl nagy vagy túl dimenziós egyed: A megengedett méretektől való túlzott eltérés.

·         Túl erős felépítés (robosztus felépítés) miatt időnként mozgásban hiányosságokkal küzdenek, az adott típusú egyedek. Energiapazarlásuk miatt hamar kifáradnak, hosszú távú munkavégzésre képtelenek.

·         Nagyon rövid vagy keskeny fang, gyenge fogazat/harapás: gyenge áll és állkapocscsonttal párosul, ez pedig húsevőknél komoly probléma, ezen kívül, mint csontrendszerbeli tulajdonság, öröklődhet.

·         Nyerges (süllyedt) vagy pontyhát (hajlott hát vagy ágyék): A nyerges hát a test tántorgását idézheti elő, ezáltal gátolja az előrehaladást. A púpos hát az előbbi ellentéte, gyakran csapott farral jár együtt. A hát hibái a kutya csontrendszerének gyengeségét jelzik, s csökkentik az állat teljesítőképességét, a csúnya megjelenésről nem is szólva.  

·         Túlnőtt far: a far magasabban van mint a mar, sokszor együttjár a süpedt háttal és a meredek hátulsó szö­gelléssel.

·         Túl rövid szegycsont: fejletlen, kis térfogatú mellkast eredményez, mely emiatt szűk helyet biztosít a belső szerveknek.

·         Túlzottan kiforduló, vagy beforduló könyökízület: A könyök, mely (oldal irányban) gyengén kötött, esetleg kiforduló, nyitott, „ó” állást okoz, míg a befelé forduló könyök „franciás” állást eredményez. 

·         Erősen tehénállású: A térdek kifelé fordulnak, a sarkak közelítenek egymáshoz, a lábközép és a mancsok kifelé forduló tengellyel helyezkednek el egymás mellett. A sarkak távolsága egymás között az ideálisnál kevesebb. 

·         Erősen hordó (donga) állású: A combcsont és a lábszárcsontok enyhe ívben meggörbültek, és ívük a test középvonalától kifelé hajlik. A lábtő és lábközép tengelye enyhén befelé tart. 

·         Szőrzet hibái: Az ideálistól való durva eltérések súlyos hibának minősülnek. A hosszú (6 cm feletti szőrhosszúság), rövidszőrűség (általában párosul a fej szőrtelensége is (túl kevés szakáll).), finom (puha, selymes tapintású), bozontos szőrzet, valamint az aljszőrzet hiánya és a has tájék „kopaszsá­ga” is súlyos hiba a fajta egyedeinél.  

·         Folyamatos poroszkálás séta és ügetés közben is, energia pazarló, (imbolygó) kompenzációs járásmód.  

TENYÉSZTÉSBŐL KIZÁRÓ HIBÁK:  

Amely egyed a felsorolt hibák valamelyikével rendelkezik, azt a tenyésztésből ki kell zárni.

·         Gyenge idegrendszer: Vadtól vagy lövéstől való félelem, kiszámíthatatlan viselkedés, félelemből harapás.

·         Entrópium: a szemhéj befelé fordulása, (amikor a szempillák irritálják a szem felszínét, könnye­zést, gyulladást, hunyorgást, szemfelület elhomályosodását okozzák). 

·         Ectrópium: a szemhéj kifelé fordulása (az alsó szemhéj kifelé lóg, látszik a kötőhártya, ahol a baktériumok elszaporodnak, és folyamatos gyulladást váltanak ki).  

·         Eltérő szemszín: felemás szemszín (pl.: az egyik szem kék a másik pedig barna) 

·         Üvegszem: kékes csókaszem

·         Nemi rendellenesség: Hiányzó herék vagy félheréjűség

·         Szabálytalan színek: a megengedett színtől való eltérés kizáró hibának minősül.  

A MEGENGEDETT SZÍNEK:  

·         Barnán spriccelt, folttal, vagy anélkül

·         Feketén spriccelt, folttal, vagy anélkül

·         Barna fehér mellfolttal vagy anélkül

·         Világos spriccelt

·         Így a tiszta fekete (a tenyésztési szabályzat tiltja a fekete spriccelt – fekete spriccelttel való pá­rosításokat is), fehér, sárga és sárga spriccelt színek előfordulhatnak, azonban tenyésztésbevételük nem megengedettek.  

– Előreharapás: az állkapocs nagyobb mértékben nő túl az állcsonton, létrejön az előreharapás, más néven csukaharapás.  

– Hátraharapás: az állkapocs enyhén fejlett és az állcsont túlnő rajta, hátraharapás vagy pontyharapás alakul ki.  

– Keresztharapás: amikor az egyik oldali felső és alsó metszőfogak ollósan harapnak, a másik oldali metszőfogak előreharapást mutatnak.  

– Elkeskenyedő fang: A fejet felülről nézve ék alakúnak látjuk. Az ilyen fej nemkívánatos, mert gyenge áll és állkapocscsonttal párosul, ez pedig húsevőknél komoly probléma, ezen kívül, mint csontrendszerbeli tulajdonság, öröklődhet. Kanoknál az ilyen fejet „szukás” fejnek mondjuk. 

– Hiányzó fogak: a P1 kivételével, minden (veleszületett rendellenesség) hiány, tenyésztésből kizáró hibának minősül.  

– Hibás pigmentáció: Szőrszínnek megfelelő, jó pigmentációtól eltérés kizáró hibának minősül. pl.: világos színű (hússzínű) orr.  

– Veleszületett csonka vagy törött farok: A farkatlanul vagy törött farokkal született egyedek, genetikai torzulás miatt örökletes betegséget hordoznak. Így, ha a törés kupírozás miatt le is „esne”, tenyésztésbe vételük etikai problémákat vet fel!