Rövidszőrű német vizsla

Rövidszőrű német vizsla fajtatörténete 

A rövidszőrű német vizsla sokoldalú vadászkutya, amely a vadászat bármely módjához eredményesen használható.

A fajta kialakulása a 19. század végére tehető, amikortól kezdve a tenyésztés célja mindig a vadászatra alkalmas vizsla tenyésztése volt. Így a kotorékvadászat kivételével szinte minden vadászati módhoz használták. A leggyakoribb alkalmazása az apróvad vadászata volt.

Ebben az időben váltak le a német vadászok az angolok módszerétől: két kutya – (egy kereső-álló és egy elhozó) – alkalmazásától a vadászaton. A két feladatot a német vadászok egy kutyával kívánták megoldani, tehát kellett egy olyan fajta, amely jól keres, megállja a vadat és el is hozza.

Szükséges volt a finom orr és az olyan alkat, amely képes a vadászaton adódó feladatokat a vadászok igénye szerint elvégezni.  

A fajta keletkezése idején a 19. század végén Németországban olyan kutyák voltak, amelyek hasonlítottak a spanyol pointerhez, valószínűleg Spanyolországból is származhattak ősök. Ezek a kutyák kitartásban nem feleltek meg a német vadászok igényeinek. Bevonták az angol pointereket a tenyésztésbe. Az utódok azonban elmaradtak a vízi munkában, az elhozásban és a csapat munkában.

Szigorú szelekció révén jutottak el a tenyésztők azokhoz az alaptulajdonságokhoz, amelyek ma is jellemzik a rövidszőrű német vizslát: keresés, vadmegállás, elhozás, csapázás, rámenősség a dúvaddal szemben, vízi munka.  

Kezdettől fogva a Solms herceg által megfogalmazott cél szerint irányították a tenyésztést: „Jót és szépet a vadászat számára! A teljesítménnyel a típushoz.”

Ezt a célt szó szerint ma is követni kell, hogy fajtánk ne váljon kedvtelésből tartott ebbé, ne váljon sétáló kutyává, hanem maradjon meg arra a célra, amire tenyésztették – a gyakorlati vadászat számára.  

Bízvást mondhatjuk, hogy a - céltudatos és következetes -, több mint százéves tenyésztői munka olyan eredményt hozott, amit ma is becsülni kell.

Ma a rövidszőrű német vizsla minden feladat elvégzésére alkalmas, - kiváló az apróvad és a nagyvad vadászatban, az utánkeresésben – vércsapán is.  

A rövidszőrű német vizsla egészséges, jó karakterű fajta, határozott kiállású, nyugodt és kiegyensúlyozott idegrendszerű. Bátor és könnyen alkalmazkodik környezetéhez.

Természetesen törekedni kell arra, hogy a nagy vérmérséklet ne csapjon át izgágaságba, túlfűtöttségbe. Nem lehet lövésfélő sem. De ne legyen tunya, vagy érdektelen a vaddal szemben. Kevés és elenyésző örökletes betegséggel bír.

Korábban találkoztunk szemhéj befelé fordulással, szemhéj lazasággal, de ma már igen ritkán.  

A fajtagazda országban több mint két évtizede - a tenyésztésbe vétel előtt - kötelező a dysplasia vizsgálat, ennek köszönhető, hogy ritkán fordul elő terheltség.  

2004-ben Magyarországon is bevezettük ezt a rendszert, – csak dysplasia mentes kutyákkal lehet tenyészteni.

Ma már elmondhatjuk, hogy a rövidszőrű német vizsla állomány egészséges.                              

A rövidszőrű német vizsla szenvedélyes vadászkutya, jó vadászati tulajdonságokkal bír.

A tenyésztési célnak megfelelően alakult mindenes vadászkutyává, amit a tenyészvizsgák nagyban elősegítenek.  

A szenvedélyessége párosul a kitartással, a magas vadászati intelligenciájával.

A sokrétű munka – mező, víz, erdő – igen nagy kombináló készséget kíván a kutyától.

Tervszerű tanítással a rövidszőrű német vizsla öröklött tulajdonságait is tovább kell fejleszteni.

Átlagosan nagyobb teherbírású, mint az egyéb mindenes vizslák, ehhez megfelelő keménység is párosul.

A tanítás során igen sok időt kell fordítani az engedelmességi feladatok készséggé válásáig.

A jól betanított rövidszőrű német vizsla – akaraterejénél, rámenősségénél, és vadbirtoklási vágyánál fogva – kimagaslóan magasabb teljesítményekre képes, mint más vizsgafajták.  

„A (rövidszőrű német) vizsla energikus kereső stílusával, szisztematikus keresésével mindenképpen vadat akar találni. Jó fejtartásával és kitűnő orrával szimatol, használja a szelet. Nyílt terepen, vagy bokrászva, illetve kajtatva, a jó szelet kihasználva, oldalszéllel haladva és a szél ellen fordulva jobbra-balra 50-100 méternyit kileng, és magas orrtartással, légszimattal keres” – írja Félix Endre.  

Ha a vizsla orrába csap a vad szimata, hirtelen szoborszerűen megáll,- és feszülten a vad irányába néz. A vadmegállásnak határozottnak és szilárdnak kell lennie.

A rövidszőrű német vizsla kitűnő csapatartó. A csapázás a vad csapájára szegezett, alacsony orrtartással történik. A ráhúzás és utánhúzás jellemző tulajdonsága a német vizslának. Ha messze van a vad, óvatosan ráhúz. Ha a vad elindul, a jó vizsla utánhúzásba kezd mindaddig, míg álláshoz nem jut.

A rövidszőrű német vizsla lövés utáni fő tennivalója a lőtt vad elhozása. Igen szenvedélyes elhozó. A korrekt átadásra azonban meg kell tanítani.  

A rövidszőrű német vizsla az egyik legjobb vízi vizsla. A tenyészvizsgákon kemény vízi munkát kell teljesítenie (élő kacsa vízi nyomának követése, sűrű vízállásos nádban keresése).

A rámenősség, a dúvadgyűlölet mérése, teljesítése elengedhetetlen a tenyésztésbe vételhez. Elsősorban a sebzett dúvadtól nem szabad visszariadnia, le kell folytatnia. Ez állatvédelmi szempontból is igen fontos. 

Az erdei munkára is megvannak a rövidszőrű német vizslának az öröklött tulajdonságai.

A sebzett nagyvad utánkeresése fontos követelmény. Ma már elértük, hogy 20, illetve 40 órás vércsapán is biztonsággal elmegy a rövidszőrű német vizsla.  

A vadfajok mennyiségi változásával a vadászati módok is valamelyest változnak.

A rövidszőrű német vizslával elsősorban apróvadra vadászunk, - a fő vadfaj a fácán, a vadkacsa és a nyúl. Az apróvad állományának csökkenésével várható, hogy a rövidszőrű német vizslával való vadászat jelentősége megnő. A téli dúvadazás is kitűnő vadászélmény

a sűrű nádból és bozótból a jó vizslának ki kell hajtani a dúvadat.  

A társas vadászatokon a rövidszőrű német vizslának, de vezetőjének is - még fegyelmezettebbnek kell lennie, mint az egyéni vadászaton.  

Folyamatosan kell figyelnünk a vadászat menetét, vadásztársainkat, - közben irányítanunk kell vizslánk munkáját is.  

Több mint 40 éve tenyésztek, tanítok, idomítok rövidszőrű német vizslákat.

Azt vallom, hogy a vadászkutya egy élő vadászati eszköz, amely hozzájárul a kulturált vadászathoz és gazdasági hasznot is hajt. Mivel élőlény, ezért sok gonddal is jár a vadászok számára, akik kutyát tartanak.  

 Ezt a gondolatot legszebben Félix Endre fogalmazta meg: „Sok vadász úgy képzeli, hogy a vadászkutya már úgy van teremtve – csak ki kell vele menni vadászni és az embernek gondolatait is eltalálja.  Ezért ér sok vadászt csalódás és ezért megy el kedve a vadászkutyától.

Bizony a vadászkutyához érteni kell! A vadászkutyával való bánás is egy tudomány, amelyet el kel sajátítani. A vadászkutya csak akkor segíti a vadászt, ha ismerjük képességeit, tulajdonságait, hajlamait, ha tudjuk miképpen vadásszunk vele különféle terepeken, különböző vadra.”  

A vadászkutya nem gép. Nem minden ember alkalmas vadászkutya tartására és tanítására.

Fegyelemre, tervszerűségre, következetességre és gondoskodásra van szükség.

A kutyánknak éreznie kell az iránta megnyilvánuló bizalmat, gazdáját el kell, hogy fogadja falkavezérnek.

Meg kell értetni magunkat kutyánkkal, mert Ő is gondolkodik, emlékképei vannak – jók és rosszak. Az emberi hang színeiből, lejtéséből is következtet akaratunkra.

A jó vadászkutya mozdulatainkat lesi, mozdulatainkra reagál, megtanulja azokat.  

A rövidszőrű német vizsla igazán jó karakterű kutya.

Kitűnő idegrendszere van, igen nagy az állóképessége, akaratos és kitartó a munkában. Könnyen tanul, bírja az úgynevezett parforce kiképzést. Alaptulajdonságai alapján kemény, olykor konok, de nehéz feladatok elvégzésére alkalmas.

Határozott, következetes bánásmódot igényel a vezetőjétől, - de ragaszkodó, hű vadásztárs.  

A rövidszőrű német vizsla a mai napig megtartotta alapvető tulajdonságait, amire a fajtagazda országban kitenyésztették, - mindenes vadászkutya maradt.  

Rövid szőre könnyen kezelhető. Mezőn és bokorban nem ragad tele különféle növényi anyagokkal. A pointerhez hasonlóan szép mezei munkát végez.

Jó orra van, messziről állja a vadat. Kemény, kitartó a vízi munkája, szőre gyorsan szárad, a hó jég nem ragad rá. A pehely- és a fedőszőr jól védi a testét.  

A fajta jellemrajzát a következőkben tudom összefoglalni: a rövidszőrű német vizsla elegáns, sokoldalú, megbízható, könnyen gondozható. 

Eppel János

Rövidszőrű német vizsla standard

STANDARD 119/D-szám
1995. január 1-jétől az alábbi STANDARD elismert és védett
Anyaország: Németország. Sokoldalú vadászkutya
FCI-fajtacsoport: VII. – kontinentális vizsla

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:

Harmonikus elegáns megjelenésű vizsla, felépítése erőt, kitartást sugároz, élénk gyors mozgású. Külső vonalai elegánsak, száraz fej, jól hordott farok, feszes bőr, fényes szőrzet, térölelő, harmonikus mozgás jelzi nemes megjelenését.

FONTOS MÉRETARÁNYOK:

A törzs kissé hosszabb legyen, mint a marmagasság.

IDEGRENDSZER:

Határozott, kiegyensúlyozott, megbízható, nyugodt temperamentum, nem ideges, sem félénk, sem agresszív.

FEJ:

Száraz markáns, sem túl könnyű, sem túl nehéz, az erőssége és hossza az ivarnak megfelelő.

A koponya elég széles, kissé boltozott, a homlokbarázda nem mély, a szemöldökívek kifejezettek a Stop gyengén képzett.

ARCORRI RÉSZ:

Kissé előugró, tág orrnyílásokkal, széles, mozgékony orrtükör. Alapszíne barna. Csak fehér szőralap­színnél megengedett a hússzín vagy foltos orrtükör.

A fang feszes, hosszú, széles és mély, hogy a jó fogást és vadhordást biztosítson. Az orrhát oldalról nézve enyhén boltozott, nemes formájú kosorrt mutat, az egyenes orrháttól kissé felfelé eltér, ka­noknál ez kifejezettebb. Még elfogadható az egyenes orrhát.

AJKAK:

Feszesek, nem lelógók, jól pigmentáltak, az orrtól a szétválási pontig csaknem függőlegesek, majd enyhe ívben a szájszegletig érnek.

FOGAZAT:

Erőteljes állcsont és állkapocs, perfekt, teljes ollós harapás, a felső metszőfogak az alsók elé záród­nak, köztük hézag ne legyen. A 42 egészséges fog álljon csaknem függőlegesen a szabályos fogképlet szerint. Az arc erőteljes jól izmolt.

A SZEMEK:

Közepes nagyságúak, ne legyenek előugrók, sem mélyen fekvők. Az ideális szemszín a barna. A szemhéjak feszesek.

A FÜLEK:

Közepesen hosszúak, magasan és szélesen tűzöttek, a fejhez simuljanak, alul tompán lekerekítettek.. Ne legyenek túl hosszúak, se túl vékonyak. Előrehúzva érjenek a szájszegletig.

NYAK:

A nyak hossza arányos legyen az alkathoz. A törzs felé fokozatosan szélesedjen. Jól izmolt száraz, lebernyeg nélküli.

TÖRZS:

Felső vonal: Egyenes, hátrafelé eséssel. A mar kifejezett, a hát feszes, jól izmolt, az izmok fedjék el a csigolyákat. Az ágyék rövid, izmos, egyenes, vagy enyhén boltozott. A far széles, elég hosszú, nem rövid, és nem csapott, a farok felé csak kissé esik, jól izmolt.

MELLKAS:

Inkább mély, mint széles, jól kifejezett fronttal.

A szegycsont nyúljon jól hátra, mélysége érjen a könyök magasságáig. A bordák jól boltozottak, se lapos, se dongásak ne legyenek. A rövidbordák érjenek jól le.

Alsó vonal: Elegáns ívben kissé felhúzva húzódjon hátrafelé.

FAROK:

Magasan tűzött, tövén erőteljesebb, elvékonyodó, közepes hosszú. A vadászathoz felénél kissé hosszabbra kurtítva. Nyugalomban lelóg, mozgásban vízszintesen, nem túlzottan a hátvonal felett hordott. (Azokban az országokban, amelyekben a kurtítást tiltják, maradjon meg az egész farok. Az ugróízületig érjen és egyenesen kardformában hordott legyen.)

VÉGTAGOK:

Elülső lábak általában:

Elölről nézve egyenes és párhuzamos, oldalról nézve jól a törzs alatt állók. A lapocka hátrafelé fer­dén, szorosan fekvő, jól izmolt legyen, száraz. Jó szögelés a lapocka és a felsőkar között. Könyök szorosan a testhez simuló, de nem túlságosan odanyomódó, nyúljon jó hátra. Jó szögelés a fel- és al­kar között.

A mancsok kerekek, enyhén kanálformájúak is lehetnek. Az ujjak erősek, boltozottak, erős karmokkal.

Hátulsó lábak: hátulról nézve egyenes és párhuzamosak. Jó szögeléssel, erőteljes csontokkal. A comb hosszú és széles, jól izmolt, jó szögelés a medence- és combcsont között.

A térd erőteljes, jó szögeléssel, a felső és alsó combcsont között. Alsó szár hosszú, jól izmolt, jól szögelt a lábhoz. Az ugróízület erőteljes. Mancsok kerek formájúak: enyhén kanál formájúak is lehetnek. Erőteljes, jól boltozott lábujjak, erős karmokkal.

JÁRÓSZERKEZET:

Térölelő sok tolóerővel és jól kinyújtott lépéssel. Mozgásban elől és hátul párhuzamosan álló vég­tagok. Poroszkálás nem kívánatos.

BŐR:

Szorosan testhez simul, feszes, ráncképződés nélkül.

SZŐRZET:

Rövid és sűrű, kemény durva tapintású. A fejen és füleken vékonyabb és rövidebb. A farok alsó oldalán nem feltűnően hosszú. A szőrzet az egész testet jól fedje.

SZÍN:

a.       Egyszínű barna jelzés nélkül.

b.      Barna, kevés fehér vagy spriccelt jelzés a mellen és lábakon.

c.       Sötét barna spriccelt, barna fejjel, barna foltokkal, pöttyökkel. Az alapszíne ilyen szőrű kutyának nem barna fehérrel vagy fehér barna szőrrel, hanem a szőrzet barna–fehér keveréket mutat, amely szín a gyakorlati vadászatban igen értékes. A hátulsó lábak belső oldalán és a farok végén a szín kissé világosabb.

d.      Világos barna spriccelt (világos deres) barna fej és foltokkal, pöttyökkel. Ennél a színnél kevesebb a barna szőr és a fehér szőrök kiütnek.

e.       Fehér barna fejjel, foltokkal, pöttyökkel.

f.        Fekete szín az előbbi változatokban, a sárga jelzés a szemek körül, a mellen és mellső lábakon megengedett.

g.      Spriccelt csíkozott ajkak megengedettek.

MÉRET:

Marmagasság:

kanok 62–66 cm
szukák 58–63 cm

HIBÁK:

Minden eltérés az előbb leírtaktól hiba. Az eltérés a jó és a hiba között, az értékelésnél az eltérés ará­nya legyen mérvadó.

·         Hibák a testfelépítésben. – Hibák a nemi jellegben.

·         Rövid arcorri rész. (Fang) – Túl erős, vagy kicsi ajkak.

·         Túl hosszú, rosszul tűzött, gyűrött fülek. – Túl világos szem. (Ragadozó madár szem)

·         Két fognál több hiány (Pl.: P1-es és M3-as, vagyis a négy P1-esből és a két M3-asból legfeljebb kettő fog hiányozhat).

·         Erős lebernyeg.

·         Enyhe pontyhát.

·         Túl rövid far.

·         Meredek hátulsó szögelés.

·         Túl mély mellkas.

·         Kifelé, vagy befelé forduló könyök. Talajon szűk, vagy széles állás.

·         Enyhe tehénállás, vagy hordó forma, szűk állás.

·         Túl magasan a hát fölött hordott farok.

SÚLYOS HIBÁK:

·         Túl erős, durva csontozat.

·         Hegyes arcorri rész (Fang), erősen süllyedt orrhát.

·         Kifejezett Stopp.

·         Hússzínű, vagy foltos orrtükör (kivétel fehér szőrszín esetén).

·         Harapófogós harapás (négy éven felüli kutyáknál a kopás következtében a harapófogó nem befo­lyásolja a minősítést, amennyiben fiatalabb minősítésében a harapás korrekt volt).

·         Kifejezett ponty-, vagy süllyedt hát.

·         Kifejezetten hiányzó mellkas mélység, keskeny front, lapos vagy túl boltozott mellkas.

·         Túlzottan kiforduló, vagy beforduló könyökízület.

·         Erősen puha csüd, vagy meredek csüd.

·         Szétálló lapos mancsok.

·         Nehézkes, durva csontú járószerkezet, gyenge izomzattal.

·         Erős tehénállás, hordóállás, álló helyzetben, vagy menetben.

·         Túlnőtt far.

·         Kettő cm-nél nagyobb eltérés a magasságtól.

 TENYÉSZTÉSBŐL KIZÁRÓ HIBÁK:

·         Az alkat durva eltérése az ivar szerint.

·         Minden megnyilvánulás, amely idegrendszeri gyengeségre utal.

·         Kettőnél több foghiány (P1–M3).

·         Egy vagy több fog hiánya az előbbieken kívül. A nem látható fogak hiánynak számítanak, hacsak egy előző minősítésben nem igazolják a teljes fogazatot.

·         Elő-, vagy hátraharapás, vagy más harapáshibák.

·         Laza szemhéjak (Ektrópium, entróium, distichiasis, dupla szempillák)

·         Erősen süllyedt hát, láthatóan elferdült csigolyák.

·         Deformálódott mellkas.

·         Herehiány.

·         Farkaskörmök.– 4 –

NVE 2016

·         Álcsonthasadás.

·         Felesleges fogak a fogsoron kívül.

·         Kanoknál a herezacskóban két ép, jól fejlett herének kell lennie.

MEGJEGYZÉSEK A STANDARDHOZ:

SZÍN:

Mivel kérdések merülnek fel a rövidszőrű német vizsla színével kapcsolatban ismételten hangsúlyo­zom, hogy a tiszta barna a fehéren át, tiszta feketéig minden átmeneti és keverék szín valamennyi szín megengedett. Sokan nem akarják a tiszta fekete színt.

A tiszta fekete szín megengedett, a Standardnak megfelel.

Ha ugyanis egyszínű barnát fedeztetünk fekete spriccelttel, nem zárható ki, hogy az alomban tisz­ta feketék szülessenek. Egy különleges szín, amely ugyancsak MEGENGEDETT A SÁRGA tűzés. Ma már alig fordul elő, korábban Würtenberg környékén volt elterjedt, itt Würtenbergi vizslának is hívták. Legtöbbször az arcorri részben, a mancsokon, részben a lábakon és a végbélnyílás körül fordult elő a sárga szín. Ez a szín az előbb leírt formában is megengedett.

Az FCI nem engedi, hogy a Standardban megjelölt hibákat küllemi osztályzattal kössék össze. (A bíró joga a hibákat minősíteni.)

A bíróknak, tenyésztőknek és érdeklődőknek segítségül a Standardot úgy építettük fel, hogy az első részben az ideális formát írja le. A hibákat ezután három kategóriába sorolja:

a.       Hibák.

b.      Súlyos hibák.

c.       Tenyésztésből kizáró hibák.

A standard előírásainak ésszerű alkalmazásával felfogásunk szerint az alábbi szabályt követhetjük:

Ha egy kutya a Standard előírásainak megfelel „Kitűnő”-vel minősíthető, Hibák a Kitűnőt kizárják, de megengedhető a „Nagyon jó” Súlyos hibák kizárják a Nagy jó minősítést, de „Jó” még megad­ható. Tenyésztésből kizáró hibák a „Jó” minősítést is kizárják. Ilyen kutyák még „Megfelelővel” minősíthetők.

A NAGYSÁGRÓL:

Az ideális méret a kanoknál 62–66 cm, szukáknál 58–63 cm.

Súlyos hibáknál írtuk: a két cm eltérést le, vagy felfelé súlyos hibának számít. Hangsúlyoznánk, hogy a két cm-es eltérés az ideális mérettől a Kitűnő minősítést még lehetővé teszi, ha a kutya egyébként mindenben megfelelő. A két cm-nél nagyobb eltérés csak Nagyon jót tesz lehetővé.

FOGAZAT:

Kitűnő minősítéshez 42 egészséges fognak kell lenni. Ha P1 vagy M3-ból összesen kettő hiány­zik még „Nagyon jó” minősítés adható. Ideális fogazatban a kutyának négy 4 P1-es, kettő M3-as foga van, ebből a hatból legfeljebb kettő hiányozhat. (Nagyon jó megadható.) Ha kettőnél több hi­ányzik ezekből a fogakból, vagy más fogakból, akkor ezt tenyésztésből kizáró oknak kell minősíteni. Ez alól egy kivétel lehet, ha előzőleg tenyészszemlén, vagy kiállítási minősítés alkalmával teljes fogazatot állapítottak meg. Ebben az esetben a tulajdonosnak ezt a tényt az előzőleg kapott bírálati lappal kell igazolnia. Ez azért fontos, mert időközben baleset vagy más ok miatt elveszítheti egy-egy fogát. Fontos, hogy a baleset előtti minősítésekkor pontosan vizsgálják a fogazatot.

HARAPÓFOGÓS HARAPÁS:

A harapófogós harapás alatt azt értjük, hogy a felső és alsó állkapocs metszőfogai egymásra harap­nak, mint a harapófogó. Ilyennek számít a harapás már akkor is, ha a felső metszőfogakból kettő harap rá az alsó fogakra. Ha az előbbi harapáshibák fennállnak a minősítés legfeljebb – a súlyosnak minősülő hiba miatt – csak Jó minősítés lehet. Ez alól kivétel, ha a kutya négyéves elmúlt és met­szőfogai kopás miatt már egymásra harapnak. Ez nem befolyásolja a minősítést, de egy fiatalkori minősítéssel igazolni kell a korrekt harapást.

DUPLA FOGAK TÖBBLET FOGAK:

Gyakran előfordulnak dupla P1-es és néha metszőfogaknál is előfordul többlet. Ez nem befolyá­solja a minősítést, ha a többlet nem áll ki a fogsorból. Ha igen akkor tenyésztésből kizáró hibának számít. Csak „Megfelelő” minősítést kaphat.

A tenyésztésből kizáró hibák között az is szerepel, hogy „ha bármely idegrendszeri gyengeség álla­pítható meg”. Ennek megállapítása a kiállításokon nem könnyű. Tipikus hiba, ha a körben a kutyát húzni kell, nem hajlandó menni, vagy állandóan menekülne a körből, különösen ijedősek, ha a bíró vagy más feléjük megy, egyszóval mindaz, ami a Standardban jelzett kiegyensúlyozottságot, meg­bízhatóságot jelenti, annak ellentmond. Tehát nem félnek nem idegesek, és nem agresszívek. A fé­lelmükben harapók nem a bátrak közé, hanem az ideggyengék közé tartoznak. Természetesen más kérdésekben is felmerülhetnek újra és újra kétségek, amelyeket időnként tisztázni kell.